A zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont kiállítása

Előzetes időpontegyeztetést követően a kiállítás megtekinthető
2016. augusztus végéig!meghivo_elolap

Ez a kiállítás bemutatkozás, mellyel a zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontban folyó vizuális művészeti nevelés eredményeit – illetve annak egy aktuális szeletét – kívánjuk bemutatni.
Mit mond a művészetoktatásról iskolánk alapító okiratának preambuluma?
„A Gödöllői Premontrei Perjelség által fenntartott katolikus iskola a Zsámbékon több száz éve jelenlévő premontrei szellemiség továbbvivője kíván lenni. Igyekszik a művészetoktatás sajátos lehetőségeivel segíteni a világ jobb megértését. A művészeti ágak gyakorlása révén a személyiség még nagyobb kiteljesedéséhez segíti a gyermekeket a teremtő Isten alkotó, formáló munkájába való bekapcsolódás révén”.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A művészeti nevelés átszövi az egész oktatási-nevelési vertikumot. A délelőtti sávban normál órakeretben tanítunk éneket (három éve énekes iskolai osztályunk is működik), drámát, táncot és rajzot. A délutáni sávban alapfokú művészeti iskolai keretben képző- és iparművészeti ágon és zeneművészeti ágon (zongora, hegedű, gordonka, furulya) zajlik tanítás. Ez a kiállítás rajzokat, festményeket, tárgyakat és szobrokat vonultat fel a délelőtti és a délutáni képzésből.
A kiállítás kapcsán érdemes arról beszélni, mire jó a művészeti nevelés. Kell-e művészeti nevelés, kell-e mindenkinek, és ha kell, milyen arányban? Van, aki szerint a művészeti nevelés luxus, hisz elveszi az időt, az energiát a „fontosabb” dolgoktól. A társadalmi, szülői racionalitás azt mondja, hogy lemarad, aki nem áll be időben a minél több információ beszerzéséért folytatott versenybe. De vajon boldog ember lesz-e, aki nem szán időt a szép, de „felesleges” dolgokra?
Van, aki szerint azért nincs szükség művészeti nevelésre, hisz nem lesz mindenkiből művész. Vagy, ha mégis az lesz, nem fog tudni belőle megélni. Tehát legyen a művészeti nevelés a kiválasztottak „huncutsága”. Igaz, nem lesz mindenkiből művész, de matematikus, biológus, nyelvész, filozófus sem lesz mindenkiből, aki ezeket a tárgyakat tanulja magas óraszámban. Vagy, ha mégis filozófus, matematikus, nyelvész lesz, az biztosabb megélhetés, mint a művészé?
Van, aki azt kérdezi, vajon a művészetoktatás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Igen, hisz van diákunk a Kaposvári és a Pécsi Egyetem művészeti karán. Van, aki grafikus lett és nemrég volt kiállítása a Zsámbéki Művelődési Házban. Van, aki fotósnak tanul. Sikerrel szerepelnek diákjaink hazai pályázatokon, kiállításokon (a KPSZTI keresztény építészeti örökségünket bemutató pályázatán 2 db első díjat adtak ki, mindkettőt iskolánk diákjai kapták). Nemzetközi Gyermekrajz versenyekről is rendre díjakat hoznak diákjaink: Lidice (Csehország, különdíj, tavaly és idén), japán ezüstérem, ez a legfrissebb. Gyermekeink alkotásai megjelennek a zsámbéki köztereken: Szent Norbert dombormű, Madonna a lourdesi barlangban, Szent Orbán szobra a szőlőhegyen lévő képoszlopon. Kiállításainkkal évről-évre bekapcsolódunk a Szakrális Művészetek Hetének programjaiba.
De nézzük a művészetoktatás hasznát más aspektusból. Hogyan hat a művészetoktatás gondolkodásunkra? Mit mond erről Freund Tamás Széchenyi-díjas agykutató, világhírű neurobiológus? „Az érzelemgazdagság meghatározó a tudományos tevékenységben. Egy felszínes ismereteket halmozó, lelkileg elsivárosodott ember nem lehet igazán kreatív kutató. Az érzelemvilág gazdagításához pedig legjobb eszköz a zene és más művészetek, valamint az erkölcsi nevelés.” Zárójelben (a mi iskolánkban a művészeti és a keresztény katolikus nevelést igyekszünk összekapcsolni). Korunk az információrobbanás kora. Milyen választ adunk az információdömpingre Freund Tamás szerint? Gyakori válasz az információáradatra az, hogy önvédelemből kikapcsoljuk érzelmeinket, hiszen túl kevés idő áll rendelkezésünkre, semhogy feldolgozhatnánk a ránk zúduló impulzusokat. Egy idő után ez viszont eltompuláshoz, lelki elsivárosodáshoz vezet. Nem marad idő és agyi kapacitás, hogy a belső világunk részt vegyen az információk befogadásának folyamatában. Ennek következménye, hogy megelégszünk a felületes információszerzéssel, a tudásunkat nem mélyítjük el, természetesen így kreativitásunk is csökken. „Ha az új információkat belső világunk habarcsába bevonjuk, ha időt hagyunk a belső világunk impulzusainak, hogy részt vehessenek a tanulási, memorizálási folyamatokban, akkor a rögzítendő információkat könnyebben fel tudjuk idézni.” Nagyon sűrű gondolat, érdemes kissé kibontani.
Mit mond? Az információt a belső világunkon átfürdetve tudjuk csak tartósan eltárolni. Ezt a gondolatot egyik előadásában hasonlattal tette érzékletessé, miszerint: az információ olyan, mint a tégla, a belső világunk pedig olyan, mint a habarcs. Ha a habarcsba mártjuk a téglát, akkor képesek vagyunk az információtéglákat összeragasztani, és tartóssá tenni.
Nagyon fontos tényező a tanulási folyamatban: ha érzelmileg is benne vagyunk, akkor könnyedén és hosszan tartóan jegyezzük meg a dolgokat, míg ha nem, akkor feleslegesen terheli a rövidtávú memóriánkat, elfárasztva bennünket, ugyanakkor szinte azonnal ürül is az ilyen információ. Hogyan lehet akkor a belső világunkat fejleszteni és védeni? Elsősorban a művészeti nevelés által!
Éppen ezért szorgalmazza Freund Tamás a belső világ gazdagítását a művészeti nevelés által, az ebben rejlő katartikus élmények révén, erkölcsi-etikai oktatással, példaadással, kis közösségek létrehozásával és fenntartásával, mert ez a kreativitás alapja – az információk sietős habzsolása ellensége az embernek.
Miért fontos az érzelmi nevelés, a művészeti nevelés? Freund Tamás egy másik előadásában kifejti, hogy „a kiegyensúlyozott érzelemskálára törekedő ember mind az örömöt, mind a bánatot, mind a kicsiny, mind pedig a szélsőséges érzelmeket kellő arányban éli meg. Mindegyiknek örül, mert emberségét, döntésképességét éppen az érzelemgazdagság fejleszti a mai világ bonyolultságát elviselni és értelmezni képes magasabb szintre. A mai magyar iskolának az egyik legnagyobb tragédiája, hogy érzelemmentes.” (De nem a miénk!)
„Az ilyen iskolában az egészséges kisgyermek lelke meghal. Ezért az érzelmi, a művészeti jellegű nevelés az iskola első számú feladata kellene, hogy legyen, mert ez az, ami elengedhetetlen a magasabb rendű agyműködéshez”.
A mi célunk a művészeti-érzelmi neveléssel a boldog emberek útra bocsájtása. Nem az eminens információfalók lesznek a legsikeresebb emberek, hanem azok, akik meg tudják őrizni gyermeki hitüket, kreativitásukat. Ezen munkálkodunk, hogy ilyen embereket neveljünk. Ebbéli törekvésünket példázza ez a kiállítás, fogadják szeretettel.

Kungl György,
a zsámbéki premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont igazgatója

meghivo_hatlap