Az előadás betegség miatt elmarad!

Rejtő Jenő 1940-ben megírt és megjelent bohózata, a Herkules bonbon két elképzelés körül
forog. Az előadásban ezt a kétféle édességféle testesíti meg: az egyik a sárga dobozban rejlő
bonbon, mely vággyal fiatalít, a másik, vörös dobozban rejlő cukorka, mely nevettet. Ez a kettő
érdekes, s megnyugtató módon, nem egy és ugyanaz, megerősítve a bonbonok feltalálója által
megfogalmazott tételt, aki szerint egy „öreg ember nem vén állat!”

A cselekmény sűrítve is egyszerű. A helyzet átlátható, de tisztának mégsem nevezhető, hisz a
bohózat tárgya, hogy Biritz ügyvéd úr meg kívánja csalni épp – távolban hitt – feleségét. Elköveti
azonban azt a régi hibát, hogy egyik alkalmazottját a szeretővel való randevú napján bocsátja el,
ezzel elindítva egy korántsem kellemes katasztrófa dominót, ami méltó helyzetkomikummal
keverve bizonyosan a nézők javára válik majd. A bonbonok összekeverednek, a szereplők
kifordulnak önmagukból. Ez pedig a humor tárgya, s alaptétele.

Talán fokozza az egészet, hogy a bonbonok gyógyszerekként reklámozza feltalálója. A humor
huszadik századi óriása, Rejtő, orvosságról ír eme színpadi szösszenetében. A nevetés is
gyógyító. Ezt Rejtő is bizonyosan tudta, hisz akármilyen sötétnek látszott a kor, a környezet, ami
1940-ben fogadta, ő az emberi lét nevetségességét, nevetését szorgalmazta, szülte egészen
1943-ban elszenvedett, igen korai haláláig.

Szereplők:
Biritz – Ángyán Péter
Biritzné – Bálint Ildikó
Peremi – Dr. Varga László
Juci – Paróczay Eszter
Szondiné – Czenki Réka
Remete – Lencsés Barna
Kaporné – Elsässer Hajnal
Picigéné – Bakán Szilvia
Cérna – Réger Ádám
Annabella – Benderné Jelinek Eszter
Cseléd – Németh Lili Veronika

Díszlet, jelmez: Hámori Anett
Színpadtechnika: Gergely-Héger János, Bereczki Martin Attila
Rendező: Dóka Dezső Kálmán